Bryophyllum pinnatum (Lank.) Oken (Crassulaceae) is a perennial succulent herb widely used in traditional medicine to treat many ailments. Its wide range of uses in folk medicine justifies its being called "life plant" or "resurrection plant", prompting researchers' interest. We describe here the isolation and structure elucidation of antimicrobial and/or antioxidant components from the EtOAc extract of B. pinnatum.The methanol extract displayed both antimicrobial activities with minimum inhibitory concentration (MIC) values ranging from 32 to 512 μg/ml and antioxidant property with an IC50 value of 52.48 μg/ml. Its partition enhanced the antimicrobial activity in EtOAc extract (MIC = 16-128 μg/ml) and reduced it in hexane extract (MIC = 256-1024 μg/ml). In addition, this process reduced the antioxidant activity in EtOAc and hexane extracts with IC50 values of 78.11 and 90.04 μg/ml respectively. Fractionation of EtOAc extract gave seven kaempferol rhamnosides, including; kaempferitrin (1), kaempferol 3-O-α-L-(2-acetyl)rhamnopyranoside-7-O-α-L-rhamnopyranoside (2), kaempferol 3-O-α-L-(3-acetyl)rhamnopyranoside-7-O-α-L-rhamnopyranoside (3), kaempferol 3-O-α-L-(4-acetyl)rhamnopyranoside-7-O-α-L-rhamnopyranoside (4), kaempferol 3-O-α-D- glucopyranoside-7-O-α-L-rhamnopyranoside (5), afzelin (6) and α-rhamnoisorobin (7). All these compounds, except 6 were isolated from this plant for the first time. Compound 7 was the most active, with MIC values ranging from 1 to 2 μg/ml and its antioxidant activity (IC50 = 0.71 μg/ml) was higher than that of the reference drug (IC50 = 0.96 μg/ml).These findings demonstrate that Bryophyllum pinnatum and some of its isolated compounds have interesting antimicrobial and antioxidant properties, and therefore confirming the traditional use of B. pinnatum in the treatment of infectious and free radical damages.

Smoking is recognised as an independent risk factor in the development of chronic pancreatitis (CP). Cystic fibrosis transmembrane conductance regulator (CFTR) function and ductal fluid and bicarbonate secretion are also known to be impaired in CP, so it is crucial to understand the relationships between smoking, pancreatic ductal function and the development of CP.

Cardiovascular disorders are the leading cause of death in the world. Many organ diseases (kidney, heart, and brain) are substantially more prone to develop in people with hypertension. In the treatment of hypertension, first-line medications are recommended, while imidazoline receptor agonists are not first-line antihypertensives. Our goal was to conduct a network meta-analysis to assess the efficacy and safety of imidazoline receptor agonists. The meta-analysis was performed following the PRISMA guidelines using the PICOS format, considering the CONSORT recommendations. Studies were collected from four databases: PubMed, Cochrane Library, Web of Science, and Embase. A total of 5960 articles were found. After filtering, 27 studies remained eligible for network meta-analysis. Moxonidine reduced blood pressure in sitting position statistically significantly after 8 weeks of treatment (SBP MD: 23.80; 95% CI: 17.45-30.15; DBP MD: 10.90; 95% CI: 8.45-13.35) compared to placebo. Moreover, moxonidine reduced blood pressure more effectively than enalapril; however, this difference was not significant (SBP MD: 3.10; 95% CI: -2.60-8.80; DBP MD: 1.30; 95% CI: -1.25-3.85). Dry mouth was experienced as a side effect in the case of all imidazoline receptor agonists. After 8 weeks of treatment, the appearance of dry mouth was highest with clonidine (OR: 9.27 95% CI: 4.70-18.29) and lowest with rilmenidine (OR: 6.46 95% CI: 0.85-49.13) compared to placebo. Somnolence was less frequent with moxonidine compared to rilmenidine (OR: 0.63 95% CI: 0.17-2.31). Imidazoline receptor agonists were nearly as effective as the first-line drugs in the examined studies. However, their utility as antihypertensives is limited due to their side effects. As a result, they are not first-line antihypertensives and should not be used in monotherapy. However, in the case of resistant hypertension, they are a viable option. According to our findings, from the point of view of safety and efficacy, moxonidine appears to be the best choice among imidazoline receptor agonists.

Piracetámtartalmú gyógyszerek 1971 óta vannak forgalomban, ezek elsődleges indikációja az időskori memóriazavar. Jelen összefoglaló célja, hogy bemutassa a piracetám alkalmazásával kapcsolatos ellentmondásokat. A hatóanyag idegrendszeri és vaszkuláris hatásait az öregedéssel együtt jelentkező membránfluiditás-csökkenés befolyásával magyarázzák. A piracetám tudományos irodalma jelentős, ugyanakkor szisztematikus Cochrane-összefoglalók és -metaanalízisek is megkérdőjelezték hatásosságát demencia, kognitív zavar, akut stroke utáni afázia kezelése és vazookkluzív krízis profilaxisa esetében is. Ezzel szemben akut vertigo és kortikális mioklónus kezelésében a hatásossága megfelelően alátámasztottnak tűnik. A hazánkban elérhető piracetámtartalmú gyógyszerek indikációi nem identikusak, továbbá az alkalmazási előiratban szereplő memóriazavar nem egyezik a betegtájékoztatóban leírt, az agy egyes funkcióinak javítására (pl. tanulás) vonatkozó indikációval. Felhasználása Magyarországon a fenti ellentmondások ellenére is jelentős, 2022-ben megközelítőleg 10 000 lakos alkalmazott piracetámtartalmú gyógyszert napi szinten, a napi terápiás adagnak megfelelő, 2400 mg-os dózisban. Az európai gyógyszeradatbázisok alapján megállapítható, hogy az elérhetőség, az indikációs kör és a kognitív zavarban javasolt napi dózis is különbözik országonként. Az Egyesült Államokban piracetámtartalmú gyógyszert nem engedélyeztek, illetve étrend-kiegészítőként való alkalmazását sem támogatja az FDA. Időskorban a demencia, a kognitív zavar előfordulása gyakoribb, azonban a piracetám alkalmazását ilyen indikációban a nemzetközi és hazai irányelvek, illetve a megfelelő gyógyszerelést elősegítő eszközök (ún. PIM-listák) egyöntetűen nem javasolják. Összességében elmondható, hogy a hazánkban demencia és kognitív diszfunkció kapcsán igen széles körben alkalmazott piracetám hatásosságára vonatkozóan tényleges tudományos evidenciákkal nem rendelkezünk, ezekben az indikációkban alkalmazása megalapozatlan.

The combinations of BRAF inhibitor-based targeted therapies with immune checkpoint inhibitors currently represent less common therapeutic approaches in advanced melanoma. The aim of this study was to assess the safety and efficacy of currently available melanoma treatments by conducting a systematic review and network meta-analysis. Four databases were systematically searched for randomized clinical studies that included patients with advanced/metastatic melanoma receiving chemotherapy, immune checkpoint inhibitors, BRAF/MEK inhibitor therapy, or combinations thereof. The primary endpoints were treatment-related adverse events (TRAE), serious adverse events (SAE) of grade ≥ 3 adverse events, therapy discontinuation, progression-free survival (PFS), as well as objective response rate (ORR) and complete response rate (CRR). A total of 63 articles were eligible for our systematic review; 59 of them were included in the statistical analysis. A separate subgroup analysis was conducted to evaluate the efficacy outcomes, specifically in BRAF-positive patients. Triple combination therapy or triple therapy (inhibiting BRAF, MEK and PD1/PDL1 axis) showed significantly longer progression-free survival compared to BRAF + MEK combination therapies (HR = 0.76; 95% CI 0.64–0.9), but similar objective and complete response rates in BRAF-mutated melanoma. This safety analysis suggests that triple therapy is not inferior to combined immune checkpoint inhibitors (ICI) and BRAF/MEK therapies in terms of serious adverse events and therapy discontinuation rates. However, monotherapies and BRAF/MEK combinations showed notable advantage over triple therapy in terms of treatment-related adverse events. Combination strategies including BRAF/MEK-targeted therapies with ICI therapies are effective first-line options for advanced, BRAF-mutant melanoma; however, they are associated with more frequent side effects. Therefore, future RCTs are required to evaluate and identify high-risk subpopulations where triple therapy therapies should be considered.